Old Weapons - Régi fegyverek

Today at the local Museum was the opening of an interesting exhibition presenting old weapons, armours and shields. These amazing artifacts belong to the Sekler Museum of Miercurea Ciuc, they were kept in secret during the Communism and were restored only after the 1989's revolution. The exhibition presents swords, sabres, small swords, knives, different sort of guns, pistols, riffles, shields, helmets and armours dating back from the XIVth to XIXth century. Some are relatively simple, these were used in battles and combats, some were specially made for jousts, but the most beautiful pieces were used as a wall-decoration or as a parade weaponry.

Ma a Múzeumban egy nagyon érdekes kiállítás megnyítóján vettem részt, ami régi fegyvereket, pajzsokat, páncélokat muttat be. Ezek a csodálatos műremekek a Csíki Székely Múzeum tulajdonát képezik, a kommunizmus alatt elrejtve tartották és csak az 1989-es forradalom után restaurálták őket. A kiállításon kardokat, szablyákat, tőröket, késeket, különféle pisztolyokat, puskákat, pajzsokat, sisakokat és páncélokat láthatunk, amik a XIV - XIX században készültek. Egyesek nagyon egyszerűek, ezeket csatában használták, másokat lovagi tornákra készítettek, de a legszebb darabokat csak falidísznek szánták vagy parádékon viselték.

Here you have a slideshow, presenting the most interesting weapons, enjoy the tour!
Ime egy néhány kép a legérdekesebb fegyverekről, jó szórakozást!

Last bell...- Kicsengetés...

Once our school was the only grammar school in the town and year after year the last bell ceremony for the leaving students marks the end of the school year in our town. During the years a familiar scenario evolved transforming the ceremony into a beautiful event. Generations of students left the old Alma Mater following their predecessors footsteps, walking out into the real life singing the same old melodies. I had the same ceremony years ago, right after the revolution, when our class gave the copper bell to the school, that has rung every year ever since to salute or to say good-bye for the pupils.

Valamikor az iskolánk az egyetlen líceum volt a városban és a kicsengetés éveken keresztül a tanév végét jelentette a városban. Az évek során kialakult a megszokott forgatókönyv, amely az ünnepélyt egy csodálatos eseménnyé varázsolta. Végzősök százai hagyták el az ódon Alma Matert elődeik lábnyomát követve és ugyanazokat a dalokat énekelve léptek ki az igazi életbe. Nekem is hasonló ünnepélyben volt részem évekkel ezelőtt, rögtön a forradalom után, amikor az osztályunk az iskolának adományozta a réz harangot, ami azóta is rendületlenül köszönti és búcsúztataja a diákokat.

The bell ring and the Last Bell Ceremony begin for the 2007 graduate students in the Orbán Balázs Grammar School. All the pupils enter the school yard and take their places on the walkways waiting for their older school fellows.

Megszólal a csengő és kezdődik a kicsengetési ünnepség az Orbán Balázs Gimnáziumban. A tanulók bejönnek az udvarra és felsorakoznak a sétányon, várva végzős diáktársaikat.
"Gaudeamus igitur
Juvenes dum sumus
Post jucundum juventutem
Post molestam senectutem
Nos habebit humus..."

The 12th grade classes students walk along for the last time under the old trees of the school yard singing these verses. They carry the school flag, representing a horse chestnut leaf, the symbol of our school.

A végzősök utoljára sétálnak el az öreg fák alatt a Gaudeamus... sorait énekelve. Hozzák az iskolazászlót, amin egy vadgesztenye levél látható, iskolánk szimbóluma.
The head teacher and other officials greet the students.The leaving students bid farewell to the school, teachers and school fellows, followed by the traditional "Honour to..." poem, written for the school by a former student for its 175 years anniversary.

Az iskolaigazgató és más meghívott vendégek köszöntik a ballagókat. A végzősök búcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól és iskolatársaiktól, majd hagyományosan elhangzik a Tisztessék adassék... című vers, amit egy volt tanítvány írt az iskola 175 éves évfordulójára.

The students thank for the teachers for their work with flowers.

A diákok virággal köszönik meg tanáraik munkáját.

The year tutors present the results of the students, giving various awards and prizes, listing all the activities and competitions they were involved in.

A végzős osztályok osztályfőnökei ismertetik a diákok eredményeit, díjakat, jutalmakat adnak át, felsorolva a tanulók összes tevékenységét és versenyeken elért eredményeiket.

The 11th grade students dressed in traditional costumes give the embroidered "pack", a traditional and a symbolic gift, "containing" their best wishes for the leaving fellows and all the memories related to the years spent in school.

A székelyruhás tizenegyedikesek átadják a himzett batyukat, ezt a hagyományos és jelképes ajándékukat, ami "tartalmazza" jókivánságaikat és az összes iskolához fűződő emlékeket.

The youngest pupils give flowers to their senior school fellows, this is the sweetest and the most touching moment of the ceremony.

A legkisebbek virággal búcsúznak a ballagóktól, talán ez a legmeghatóbb és legédesebb pillanata a ballagásnak.

The school flag is handed over for the 11th grade students, for taking care of and to preserve it for the next generations. All the audience rise to salute the school flag leaving the yard.

A végzősök átadják az iskolazászlót a tizenegyedikeseknek, hogy vigyázzanak rá és megőrzizzék az eljövendő generációk számára. A nézősereg felállva tiszteleg a zászlónak.

The 12th grade students leave the school yard singing a good-bye song...

A végzősök énekelve ballagnak ki az iskolából...

Munkácsy in Transylvania - Munkácsy Erdélyben

Yesterday I went with my Mom and some other friends and colleagues from school to Miercurea Ciuc, (the capital town of our county) to see the Munkácsy in Transylvania art exhibition.

Tegnap Csíkszeredába utaztunk Mamival, még néhány barátunkkal és iskolai kollegákkal, hogy megtekinthessük a Munkácsy képek Erdélyben kiállítást.


The exhibition presents the works of the well known Hungarian painter, Mihály Munkácsy (1844-1900), who lived and worked in Paris and earned his international fame with his genre pictures and large biblical paintings. He won the Gold Medal of the Paris Salon in 1870 with The Last Day of a Condamned Man, that brought him appreciation and fame.

A kiállítás bemutatja a híres magyar festő, Munkácsy Mihály (1844-1900) képeit, aki Párizsban élt és dolgozott és nemzetközi elismerését a zsánerképeinek (szalonképeinek) valamint hatalmas méretű bibliai támájú műveinek köszönheti. 1870-ben elnyerte a Párizsi Szalon aranyérmét a Siralomház című festményével, ami elismert és ünnepelt festővé tette.


Munkácsy Mihály

The exhibition presents 47 paintings, personal objects of the artist and several photographs taken by Munkácsy as study for his works. 29 paintings are belonging to Imre Pákh collection, a Hungarian businessman from New York, the personal objects and 2 paintings come from the Munkácsy Museum of Békéscsaba (Hungary) and 16 paintings from the Hungarian National Gallery in Budapest.

A kiállítás 47 képet, a festő személyes tárgyait és számos tanulmányfotót mutat be. 29 kép az New-york-i magyar üzletember és műgyüjtő, Pákh Imre tulajdona, 2 festmény és a személyes tárgyak a békéscsabai Munkácsy Múzeumból érkeztek és további 16 festmény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

These are some of the masterpieces presented in the Gallery.
Ime néhány mestermű a kiállításról.



Ásító inas - Yawning Apprentice 1868


Apa születésnapja - Father's Birthday 1882


Sétány Park Monceau-ban - Promenade in Park Monceau 1882


Ballada - The Ballade 1888

I was impressed by the vivid colors of the genre paintings, the soft light, the reality of the textiles (the velvet, lace or silk dresses look awesome), the expressivity of the faces, gestures.

Engem a leginkább a szalonképek élénk színvilága fogott meg, a lágy fények, a textilanyagok valódisága (bársony, csipke vagy selyem ruhák csodálatosak), az arcok és gesztusok kifejezőképessége.

Unfortunately he used a sort of dark asphalt-bitumen base for his paintings, that is unstable at temperature variations, and it is melting and absorbing the colors panted over it. Therefore a lot of his works are turning black and fine details or even large surfaces are vanishing for ever. (See the Yawning Apprentice)

Sajnos sötét aszfalt-bitumen alapozást használt a müveihez, ami a hőmérséklet ingadozást nem bírja és ha olvadni kezd elnyeli a ráfestett színeket. Ezért számos műve besötétedett és apró részletek, sőt egész nagy felületek tünnek el örökre. (lásd az Ásító inast)

Here is the official site of the exhibition.
http://www.munkacsy.ro/

Here you can have a virtual walk in the Gallery.
http://www.munkacsy.ro/seta.php

Swallows

Last spring a pair of swallows built a nest in the top left corner of my window.
All the summer I enjoyed their lovely companion.
First I witnessed their effort to build a neat home, arranging it perfectly in the corner, with the entrance in the inside top of the nest.
Later I observed some tiny fluffy heads looking out from the nest and peeping for food. The little swallows were so sweet, with their little grey fluffy heads, tiny-shiny black eyes and yellow mouths. I was watching as their parents fed them. But summer passed , the small birdies grown up quickly learned to fly and with the first cold wind they moved away.
The autumn winds and rains damaged their nest and I thought that they won't come back to live in it anymore.
But few days ago they appeared again. They inspected the nest and noticed the hole on its side. After a rainy day, they found enough mud and started to renovate their home. Now the hole is nearly filled and the nest is ready to host the swallow family again.




Tavaly tavasszal egy fecskepár fészket épített az ablakom sarkába. Egész nyáron élveztem az aranyos társaságukat.
Először megfigyelhettem, ahogy gondosan megépítik a fészküket, ügyesen elhelyezve a sarokba, befele nyíló bejárattal. Később észrevettem, hogy bolyhos kis fejecskék jelentek meg a nyílásban és ételért csipogtak. Nagyon aranyosak a kis fecskefiókák, kis szürkés pihés fejecskéjükkel, apró csillogó fekete szemükkel és sárga szájukkal. Néztem, ahogy a szülők etetik őket. A nyár eltelt, a kis fecskék gyorsan felnőttek, megtanultak repülni és az első hideg széllel el is költöztek.
Ősszel a szél meg az eső megrongálta a fészket és azt hittem, hogy már nem is fognak bele visszaköltözni.
De pár nappal ezelőtt megjelentek. Megvizsgálták a fészket, megállapították, hogy lyukas az oldala. Egy esős nap után, amikor elég sarat találtak, nekifogtak megjavítani. Most már majdnem teljesen betömték a lyukat és a fészek készen áll, hogy újra otthona legyen a fecske-családnak.

Fülek - Filakovo

I am going to relate about my journey to Slovakia. I went to an IT competition with a group of kids from the school, with their IT teacher. She asked me, if I wanted to accompany them. The competition lasted for 3 days, 2 days we spent in Filakovo, Slovakia and one in Sajgótarján, Hungary.

First of all, this was my first trip abroad after Romania joined the European Union. We passed quickly all the borders, showing only our passports or our identity cards to the officers.

Filakovo is a pretty little town, near the Slovakian-Hungarian border. The town is inhabited by both Slovakians and Hungarians and other nationalities.

View of Filakovo from the fortress

There are few remarkable sights of historical interest: the Castle of Filakovo, the Roman Catholic Church with a Franciscan Monastery, the Herold's Manor House, which is now the Gymnazium (grammar school), and the Town Hall with the watchtower.

The Castle is situated on the top of a volcanic crater, the bases of the walls are carved in the volcanic rock. The fortress had an important strategical role in the middle age, during the Turkish invasion, but was blown up in 1682, losing it's importance. Nowadays it is under reconstruction, using EU fonds.

Arch

View








The Catholic Church is decorated in Baroque style and has a low tower, situated unusually on its north-eastern side.

The Catholic Church







Inside the Catholic Church








The Gymnazium

Old and new










Apart from these touristic information, that you can find everywhere, here you have my personal observations. In Filakovo you can find the best ice-cream ever! It is a tongue-twister, to ask for it in Slovakian language, but it is worth the effort!

ZMRZLINA = ice-cream in Slovakian

The local beer, the CORGON is very good, smooth and tasty. You can buy also excellent juice at the local markets, black-currant with hip juice and strawberry with banana juice. They are awesome!
The local wine is not very good, as our tour guide explained, when Petőfi, the famous Hungarian poet visited the town, he was complaining about the wine and said: "If the Turkish invaders had tried this wine, they would have left the town immediately."

Salgótarján

Salgótarján is a modern city, the capital city of Nógrad county, in the north of Hungary. The development of the town began in the mid 19th century, when a brown-coal mine was opened nearby. The ambitious project to create a modern city centre begun in the mid-sixties, having all the aspects of the architecture of that period: rows of modern blocks of flats, high buildings, open squares. The city was the first to receive the János Hild prize in 1968 for achievements in city architecture.
Personally, I don't like this architecture style, as it reminds me the communist architecture in my country.

"Socialist-realistic" statue in Salgótarján


Square








As Salgótarján is surrounded by hills, during the expansion of the town, a lot of hills were leveled and now half of the city is built on the hills, having hundreds of stairways. It is fun for the first time, but when you have to climb up and down several times a day... you get very fit at the end!

Stairways


The coal mines have been closed years ago, leaving the city with high unemployment rates. Today visitors can see the remains of the mining industry by visiting the Coal Mine Museum, which is located next to the main entrance of the mine. While you are going down to the mine, you can see the specific activities that miners used to do, while extracting the coal. There are live-size gyps figurines, presenting the miners in different working situations, and in the darkness of the mine, they look like real people. In some places the tunnels are so low, that you can hardly squeeze through. The guide, a former miner explains all the activities and shows everything around. Sometimes it was a bit scary, when he told about the danger the miners faced every day or when presented the ventilation system and turned on the pumps that were extremely noisy.

Down in the mine

Outside the mine it is a park with old machines, you can climb on them. Of course, I tried all!

Hey, stop the train!

Bees and flowers - Méhecskék és virágok

Yesterday I was walking in the cemetery, which is like a nice, quiet park. There are awesome blooming trees and bushes and beautiful spring flowers all around. And bees... Here I show you some... They were not very keen on posing for me, they were more interested in searching for flowers and their nectar, but I succeed to take some photos of them.

Tegnap kint jártam a temetőben, ami olyan mint egy szép, csendes park. Most tele van csodálatos virágzó fákkal és bokrokkal és szebbnél szebb tavaszi virággal. És persze méhecskékkel... Íme egy néhány... Nem igazán álltak modellt nekem, sokkal inkább érdekelte őket a virágok keresése és nektárgyűjtés, de azért néha sikerült őket elkapni.

Here you can see some, having a feast in the flower.

Itt is van egy néhány, éppen lakmároznak a virágban.

Violets - Ibolyák

In the garden of the Reverend the violets are blooming, it's like a violet-field. Every spring a part of the garden turns blueish - violet and it is surrounded by the adorable smell of the flowers. I went there this afternoon and asked him to let me in the garden to take the pictures. I don't know which photo to post, as I took about 30 and I like all of them. Maybe this one... Or maybe an other one... I don't know... :-)

A református pap kertjében kinyílott az ibolya, egy egész mezőnyi. Minden tavasszal a kert egy része kékes színben pompázik és körülötte csodálatos illat terjeng. Délután odamentem és megkértem a papot, hogy bemehessek a kertbe, hogy lefényképezzem az ibolyákat. Nem is tudom, melyik képet tegyem ide ki, mert lett vagy 30 és mindenik nagyon tetszik. Talán ez az egyik legjobb. Vagy mégse... Nem is tudom...

The white sparrow - A fehér veréb

Finally! I took pictures of the white sparrow. I was watching it all the winter, and now, here it is, hiding in the bush. It was tricky to take the pictures, when I was approaching the bush, all the sparrows moved to the other side of it, as I walked around, they moved forward. So we were going round and round the bush for several times, I was chasing them, they were hiding and laughing at me. It seems that they don't like paparazzi. At the end they flew up to a balcony and then vanished from the sight. But I succeed to catch it twice.

Végre! Sikerült lencsevégre kapnom a fehér verebet. Egész télen lestem, és most, íme, itt van, bújkál a bokorban. Elég nehéz volt lefényképezni, mert ahogy közeledtem a bokorhoz, mind átköltöztek a túlsó oldalára, ha meg körbe mentem, akkor ők is mentek tovább. Így kerülgettük a bokrot néhányszor, én kergettem őket, ők meg bújkáltak és kacagtak rajtam. Úgy látszik nem szeretik a lesifotósokat. Végül felszálltak az erkélyre, majd eltűntek a szemem elől. Azért sikerült kétszer lekapnom.