Old Weapons - Régi fegyverek

Today at the local Museum was the opening of an interesting exhibition presenting old weapons, armours and shields. These amazing artifacts belong to the Sekler Museum of Miercurea Ciuc, they were kept in secret during the Communism and were restored only after the 1989's revolution. The exhibition presents swords, sabres, small swords, knives, different sort of guns, pistols, riffles, shields, helmets and armours dating back from the XIVth to XIXth century. Some are relatively simple, these were used in battles and combats, some were specially made for jousts, but the most beautiful pieces were used as a wall-decoration or as a parade weaponry.

Ma a Múzeumban egy nagyon érdekes kiállítás megnyítóján vettem részt, ami régi fegyvereket, pajzsokat, páncélokat muttat be. Ezek a csodálatos műremekek a Csíki Székely Múzeum tulajdonát képezik, a kommunizmus alatt elrejtve tartották és csak az 1989-es forradalom után restaurálták őket. A kiállításon kardokat, szablyákat, tőröket, késeket, különféle pisztolyokat, puskákat, pajzsokat, sisakokat és páncélokat láthatunk, amik a XIV - XIX században készültek. Egyesek nagyon egyszerűek, ezeket csatában használták, másokat lovagi tornákra készítettek, de a legszebb darabokat csak falidísznek szánták vagy parádékon viselték.

Here you have a slideshow, presenting the most interesting weapons, enjoy the tour!
Ime egy néhány kép a legérdekesebb fegyverekről, jó szórakozást!

Last bell...- Kicsengetés...

Once our school was the only grammar school in the town and year after year the last bell ceremony for the leaving students marks the end of the school year in our town. During the years a familiar scenario evolved transforming the ceremony into a beautiful event. Generations of students left the old Alma Mater following their predecessors footsteps, walking out into the real life singing the same old melodies. I had the same ceremony years ago, right after the revolution, when our class gave the copper bell to the school, that has rung every year ever since to salute or to say good-bye for the pupils.

Valamikor az iskolánk az egyetlen líceum volt a városban és a kicsengetés éveken keresztül a tanév végét jelentette a városban. Az évek során kialakult a megszokott forgatókönyv, amely az ünnepélyt egy csodálatos eseménnyé varázsolta. Végzősök százai hagyták el az ódon Alma Matert elődeik lábnyomát követve és ugyanazokat a dalokat énekelve léptek ki az igazi életbe. Nekem is hasonló ünnepélyben volt részem évekkel ezelőtt, rögtön a forradalom után, amikor az osztályunk az iskolának adományozta a réz harangot, ami azóta is rendületlenül köszönti és búcsúztataja a diákokat.

The bell ring and the Last Bell Ceremony begin for the 2007 graduate students in the Orbán Balázs Grammar School. All the pupils enter the school yard and take their places on the walkways waiting for their older school fellows.

Megszólal a csengő és kezdődik a kicsengetési ünnepség az Orbán Balázs Gimnáziumban. A tanulók bejönnek az udvarra és felsorakoznak a sétányon, várva végzős diáktársaikat.
"Gaudeamus igitur
Juvenes dum sumus
Post jucundum juventutem
Post molestam senectutem
Nos habebit humus..."

The 12th grade classes students walk along for the last time under the old trees of the school yard singing these verses. They carry the school flag, representing a horse chestnut leaf, the symbol of our school.

A végzősök utoljára sétálnak el az öreg fák alatt a Gaudeamus... sorait énekelve. Hozzák az iskolazászlót, amin egy vadgesztenye levél látható, iskolánk szimbóluma.
The head teacher and other officials greet the students.The leaving students bid farewell to the school, teachers and school fellows, followed by the traditional "Honour to..." poem, written for the school by a former student for its 175 years anniversary.

Az iskolaigazgató és más meghívott vendégek köszöntik a ballagókat. A végzősök búcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól és iskolatársaiktól, majd hagyományosan elhangzik a Tisztessék adassék... című vers, amit egy volt tanítvány írt az iskola 175 éves évfordulójára.

The students thank for the teachers for their work with flowers.

A diákok virággal köszönik meg tanáraik munkáját.

The year tutors present the results of the students, giving various awards and prizes, listing all the activities and competitions they were involved in.

A végzős osztályok osztályfőnökei ismertetik a diákok eredményeit, díjakat, jutalmakat adnak át, felsorolva a tanulók összes tevékenységét és versenyeken elért eredményeiket.

The 11th grade students dressed in traditional costumes give the embroidered "pack", a traditional and a symbolic gift, "containing" their best wishes for the leaving fellows and all the memories related to the years spent in school.

A székelyruhás tizenegyedikesek átadják a himzett batyukat, ezt a hagyományos és jelképes ajándékukat, ami "tartalmazza" jókivánságaikat és az összes iskolához fűződő emlékeket.

The youngest pupils give flowers to their senior school fellows, this is the sweetest and the most touching moment of the ceremony.

A legkisebbek virággal búcsúznak a ballagóktól, talán ez a legmeghatóbb és legédesebb pillanata a ballagásnak.

The school flag is handed over for the 11th grade students, for taking care of and to preserve it for the next generations. All the audience rise to salute the school flag leaving the yard.

A végzősök átadják az iskolazászlót a tizenegyedikeseknek, hogy vigyázzanak rá és megőrzizzék az eljövendő generációk számára. A nézősereg felállva tiszteleg a zászlónak.

The 12th grade students leave the school yard singing a good-bye song...

A végzősök énekelve ballagnak ki az iskolából...

Munkácsy in Transylvania - Munkácsy Erdélyben

Yesterday I went with my Mom and some other friends and colleagues from school to Miercurea Ciuc, (the capital town of our county) to see the Munkácsy in Transylvania art exhibition.

Tegnap Csíkszeredába utaztunk Mamival, még néhány barátunkkal és iskolai kollegákkal, hogy megtekinthessük a Munkácsy képek Erdélyben kiállítást.


The exhibition presents the works of the well known Hungarian painter, Mihály Munkácsy (1844-1900), who lived and worked in Paris and earned his international fame with his genre pictures and large biblical paintings. He won the Gold Medal of the Paris Salon in 1870 with The Last Day of a Condamned Man, that brought him appreciation and fame.

A kiállítás bemutatja a híres magyar festő, Munkácsy Mihály (1844-1900) képeit, aki Párizsban élt és dolgozott és nemzetközi elismerését a zsánerképeinek (szalonképeinek) valamint hatalmas méretű bibliai támájú műveinek köszönheti. 1870-ben elnyerte a Párizsi Szalon aranyérmét a Siralomház című festményével, ami elismert és ünnepelt festővé tette.


Munkácsy Mihály

The exhibition presents 47 paintings, personal objects of the artist and several photographs taken by Munkácsy as study for his works. 29 paintings are belonging to Imre Pákh collection, a Hungarian businessman from New York, the personal objects and 2 paintings come from the Munkácsy Museum of Békéscsaba (Hungary) and 16 paintings from the Hungarian National Gallery in Budapest.

A kiállítás 47 képet, a festő személyes tárgyait és számos tanulmányfotót mutat be. 29 kép az New-york-i magyar üzletember és műgyüjtő, Pákh Imre tulajdona, 2 festmény és a személyes tárgyak a békéscsabai Munkácsy Múzeumból érkeztek és további 16 festmény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

These are some of the masterpieces presented in the Gallery.
Ime néhány mestermű a kiállításról.



Ásító inas - Yawning Apprentice 1868


Apa születésnapja - Father's Birthday 1882


Sétány Park Monceau-ban - Promenade in Park Monceau 1882


Ballada - The Ballade 1888

I was impressed by the vivid colors of the genre paintings, the soft light, the reality of the textiles (the velvet, lace or silk dresses look awesome), the expressivity of the faces, gestures.

Engem a leginkább a szalonképek élénk színvilága fogott meg, a lágy fények, a textilanyagok valódisága (bársony, csipke vagy selyem ruhák csodálatosak), az arcok és gesztusok kifejezőképessége.

Unfortunately he used a sort of dark asphalt-bitumen base for his paintings, that is unstable at temperature variations, and it is melting and absorbing the colors panted over it. Therefore a lot of his works are turning black and fine details or even large surfaces are vanishing for ever. (See the Yawning Apprentice)

Sajnos sötét aszfalt-bitumen alapozást használt a müveihez, ami a hőmérséklet ingadozást nem bírja és ha olvadni kezd elnyeli a ráfestett színeket. Ezért számos műve besötétedett és apró részletek, sőt egész nagy felületek tünnek el örökre. (lásd az Ásító inast)

Here is the official site of the exhibition.
http://www.munkacsy.ro/

Here you can have a virtual walk in the Gallery.
http://www.munkacsy.ro/seta.php